Megtanulok nélküle élni
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
-Kosztolányi
Half written poems, 3
1.
I still miss you
Why do I still fucking miss you
2.
No one ever bothers
To teach you how to love them
You’re just expected to know
3.
Because I can’t bring myself
To do more than the bare minimum
Lately that’s the bar
Simply keeping my head above water
4.
That was always the choice you made
Again and again
To not participate in life
Especially when it overlapped with mine
5.
None of this is my job to make you understand
6.
Sometimes
I obscure the truth between the words
Sometimes
I bury it so deep I hide it even from myself.
“I was never really insane except upon occasions when my heart was touched.”
- Edgar Allan Poe
“I miss you more than I remember you”— Ocean Vuong, from On Earth We’re Briefly Gorgeous (Penguin, 2019)
Vigyázz rá kérlek,úgy mint a szemed fényére és szeresd úgy,ahogy én mindig is tettem.
(via tengernyiszeretet)
Endrész Aliz: A jobb oldali ajtó
Tudod, azt hiszem, gyűlöllek egy kicsit.
Bár mire megvallanám neked, hogy miért,
lehet, újra megszeretnélek.
Mindketten azt mondtuk,
hogy nem szeretjük a Whisky-t,
mégis szó nélkül ittuk meg.
Úgy, mint ahogy most nézel rám.
Nem szólsz, csak nézel.
Egyszer talán újra a szemembe.
Egy szál örökre elpattant közöttünk,
de valami mégis húz feléd.
Talán a zárkózottságod.
Az, hogy kicsomagoljalak úgy,
ahogy te szeretted volna a karácsonyi ajándékaidat,
ha nem egyedül töltöd az ünnepeket.
Vagy a bőröd,
ami a kedvenc kifestőkönyvem lehetne,
ha engednéd,
hogy vonalakat húzzak az anyajegyeid közé.
Ígérem, kedves mintákat rajzolnék csak rád.
Vagy a hangos nevetésed,
amit mindketten csak kuncogásnak hívunk,
és mégis folyton hallom
a szomszédos metrószerelvényről átszűrődni
az éppen záródó ajtón.
Kicsit gyűlöllek, mert
nem adsz kapaszkodót,
amin fel tudnék mászni
a magad köré épített falakra.
Mert csak képzeletben találkozhatunk újra,
hisz hatalmas köröket teszünk a városban,
hátha el tudjuk kerülni a közös útvonalakat.
Mert úgy nézel rám,
mintha tönkretettem volna valamit,
pedig nem én, hanem te voltál az.
Mert kínosan, szó nélkül engedsz előre az ajtón,
hátha nem veszem észre,
azért tartod, mert úgy érzed,
magadat is tartanod kell előttem.
“Ha boldog akarsz lenni, ne kutakodj az emlékeid között!”— Emil M. Cioran
(via kisertenek-a-hazugsagaid)